Még a legegyszerűbb élőlény keletkezése sem a véletlen műve

Eddig a Világegyetemben, a Naprendszerben és a Földön létező egyensúlyi helyzetet és harmóniát vizsgáltuk, és azt, hogy Földünk nem alakulhatott volna ki a véletlen eredményeképpen. Minden egyensúlyi helyzet, amely a fent felsorolt rendszerekre jellemző, egy csodálatos választás eredménye, amely számtalan lehetőség közül lett kiválasztva. S egyetlen élőlény sem tud a véletlen műveként kialakulni. Robert Shapiro a New York-i egyetem kémikus professzora DNS szakértő és darwinista, kiszámította, hogy egy egyszerű 2000 különböző fehérjéből álló baktérium véletlenszerű kialakulásának a valószínűsége 1 a 10⁴⁰⁰⁰⁰-hez, (ez egy olyan szám, amelyben az 1es után 4000 nulla van, melyhez mérhető nagyságot nem lehet a Világegyetemben találni, s az emberi testben 200000 különböző fehérje van)!

Egy egyszerű 2000 különböző fehérjéből álló baktérium véletlenszerű kialakulásának a valószínűsége 1 a 10^40000-hez. Mivel az emberi testben 200000 különböző fehérje van, az ember véletlenszerű kialakulásának lehetősége a nullával egyenlő.

Chandra Wickramasinghe, a Cardiff Egyetem alkalmazott matematika és csillagászat professzora, azt jelentette ki Shapiro számításaival kapcsolatban: "Annak a valószínűsége, hogy az élettelen anyagból spontán módon élőlény alakuljon ki, 1 a 10⁴⁰⁰⁰⁰-hez, elég ahhoz, hogy Darwint az egész tanításával együtt megcáfoljuk. Nem létezett soha 'ősleves' sem itt, sem pedig más bolygón, s ebből következik, hogy ha az élet nem csak úgy vaktában magától keletkezett a 'vak tyúk is talál szemet' alapon, akkor az csakis egy célirányos intelligencia műve lehet."

Lehetetlen, hogy az élet blokkokból felépítse saját magát

A fehérjemolekulák az élet építőkövei. Még a legegyszerűbb fehérje is annyira bonyolult, hogy véletlenszerűen soha nem tudott volna képződni. Egy átlagos fehérje 288 aminósavból áll, és minden aminósavból 12 különböző fajta van, mely által az egymáshoz kapcsolódásuk lehetséges variációinak száma eléri a 10³⁰⁰-t (ez egy csillagászati szám, 300 nullával a végén.). Azonban a lehetséges kombinációk közül csak egy az, ami az adott fajta fehérjét képezi. Más aminósav lánc kombinációk esetén a fehérjék működése nem biztosított, vagy káros hatású lehet. Bármely ilyenfajta fehérje spontán kialakulásának az esélye 1 a 10³⁰⁰-ban, a matematika nyelvén minden olyan valószínűség, amely kisebb, mint 10⁵⁰ már lehetetlennek számít.

Ha azt vesszük, hogy az élőlényekben vannak olyan fehérjék is, amelyek 288 aminósavból állnak, nem tűnik túl bonyolultnak, ha összevetjük az olyan óriási komplexitású fehérjékkel, amelyek aminósavak ezreiből állnak.

Ha ugyanezt a valószínűség-számítást a fehérje molekulákkal kapcsolatban alkalmazzuk, úgy találjuk, hogy a "véletlen" fogalma a világ keletkezésére adott magyarázatként alkalmatlan.

Ha tovább vizsgálódunk, úgy találjuk, hogy a fehérjék önmagukban nem sokat jelentenek az élet keletkezésének szempontjából. A Mycoplasma Hominis H39 az ember által ismert. Ez 600 különböző fehérjéből áll. Ha a valószínűség-számítást a jelen esetre, azaz 600 különböző fehérjére kívánnánk alkalmazni, akkor világossá válna számunkra, a véletlenszerű kialakulás esélye a 0-val egyenlő. Függetlenül attól, hogy mennyi idő áll rendelkezésükre az aminósavaknak ahhoz, hogy fehérjét alkossanak, maguktól, véletlenül sohasem tudnának fehérjévé szerveződni. William Stokes amerikai geológus könyvében, a Föld történetének lényege címűben elismerte, hogy még ha egymilliárd évig vizes koncentrátum borítaná bolygók milliárdjainak felszínét, akkor sem keletkezhettek volna fehérjék. Az élethez szükséges cytochrome-C protein nevű fehérje véletlenszerű keletkezésének valószínűségéről a következőket mondja: "A cytochrome-C szekvencia kialakulásának valószínűsége egyenlő a nullával... Az, hogy elfogadjuk annak alternatíváját, hogy egy általunk meghatározhatatlan metafizikai erő késztette kialakulásra, - nem elfogadható a tudomány céljai számára. Ezért betekintést kell nyernünk az első hipotézisbe."

Ez a kijelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy az evolucionista tudós hite olyan, hogy tudományosan bizonyítottnak tartja a 0 valószínűséggel bekövetkezhető események bekövetkeztét. A valóságban a logikai és a tudományosan elfogadott elveknek megfelelően az az elfogadott, hogy ha egy bizonyos eseménynek két végkifejlete van, s az egyiknek a valószínűsége egyenlő a nullával, akkor azt kell igaznak és bekövetkezhetőnek tekinteni, amelynek a bekövetkeztének a valószínűsége nagyobb, mint 0. Ha a 0 valószínűséggel bekövetkezhető Cytochrome-C protein kialakulását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ha az adott fehérje kialakulásának valószínűsége 0, akkor az csak és kizárólag úgy alakulhatott ki, ha azt szándékosan létrehozták, vagyis, - más szavakkal - teremtették. Ez a tudományos, logikus és racionális konklúzió.

A materialista ideológia megtiltja, hogy a Teremtő létezését elismerjék, s ez arra kényszeríti a materialista tudósokat, hogy vessék el azokat a tudományos tényeket, amelyek ellentmondanak filozófiájuknak. Ennek eredményeképpen ezek a tudósok minden lelkiismeret-furdalás nélkül tagadnak le olyan tudományos tényeket, amelyek nézeteik ellenkezőjét bizonyítják. Ehelyett emberek tömegeire próbálják rálőcsölni filozófiájukat, s ezért kérdéses a materialista tudósok tisztességessége és megbízhatósága.

Egy tény, amelyet nem lehet a véletlennel magyarázni: Az élőlényekben található összes fehérje balkezes

Egy működő fehérje képződéséhez nem elég az, hogy az aminósavak megfelelő számban összekapcsolódjanak a megfelelő sorrendben, és pontosan kövessék a számukra előírt háromdimenziós tervet. Kivétel nélkül minden aminósav olyan fehérjévé kell, hogy alakuljon, amelyik "balkezes".

Kémiailag minden aminósavnak van balkezes és jobbkezes formája, melynek háromdimenziós struktúrája egymás tengelyesen tükrözött tükörképei, melynek szemléltetésére jó példának tűnik az emberi kéz.

Mindkét aminósav könnyen össze tud kapcsolódni egymással. A kutatások azonban egy meglepő tényt tártak fel: minden életformát, a legprimitívebb életformáktól a legkomplexebbekig csak a balkezes aminósavak alkotják. Ha csak egyetlen jobbkezes aminósav is lenne egy élőlényben, ez az élőlényt működésképtelenné tenné. Végeztek olyan kísérleteket, amikor a jobbkezes fehérjét egy baktériumba injektálták, s ekkor a baktérium azonnal elpusztította azt. Voltak olyan esetek, amikor a baktérium a jobbkezes fehérje részeiből egy balkezeset épített fel.

Egy pillanatra tételezzük fel, hogy - mint ahogyan azt az evolucionisták hangoztatják - az aminósavak a véletlen folytán maguk alakultak ki. Ez esetben a természetben egyenlő számú balkezes és jobbkezes fehérjéknek kellene lenniük, és ebből következően az élőlényeknek is egyenlő számú jobb és balkezes fehérjéket kellene tartalmazniuk. Ez nagy eséllyel be is következhetett volna. Kémiailag, mint azt már elmondottuk, mindkét csoportba tartozó fehérjék könnyen tudnak egymáshoz kapcsolódni. A valóságban azonban, minden élőlény összes fehérjéje kizárólag balkezes.

Az evolucionisták számára még most is talány, hogy miért van az, hogy a fehérjék csak a balkezes aminósavakat választják a felépítésükhöz, és teljességgel mellőzik a jobbkezeseket. Sehogy sem találják a magyarázatát ennek a tudatos és szándékos szelektáltságnak.

Ezen kívül a fehérjéknek ez a tulajdonsága tarthatatlanná teszi az evolucionistáknak azokat a tantételeit, melyek a véletlennel magyaráznak minden jelenséget. A Britannica Science Encyclopedia, amely harsányan védelmezi az evolúciós tanokat, megállapítja, hogy a Földön lévő összes élőlény aminósavjai - melyek az olyan komplex polimerek építőkövei, mint a fehérjék - abban egyeznek meg egymással, hogy balkezes asszimmetriával rendelkeznek. A fent említett enciklopédia hozzáteszi, hogy ha ez a véletlen következménye, akkor ennek bekövetkezte egyenlő azzal a valószínűséggel, mintha egymilliószor feldobtunk volna egy pénzérmét, s az mind az egymilliószor ugyanarra a felére esne. Kijelenti, hogy érthetetlen, hogy miért kell a molekuláknak jobbkezeseknek vagy balkezeseknek lenni, és érdekes, hogy éppen a balkezes változat az, ami a Földön elterjedt, s ez az, ami kapcsolódhat az élet eredete rejtélyével.

Ha egy pénzérmét egymilliószor feldobunk, és az mind az egymilliószor úgy esik, hogy a "fej" van fölül, mi az ésszerűbb, az, hogy ezt a véletlennek tudjuk be, vagy az, hogy valakinek a szándékos beavatkozásaként fogadjuk el a történteket? A magától értetődő válasz az, hogy egy ilyen dolog nem történhet véletlenül. Meg kell, hogy mondjuk, hogy itt sokkal többrétű dologról van szó, mint egy pénzérme feldobása, és "fej"-re számtalan alkalommal történő földet érése esetében. Ennek ellenére az evolucionisták a véletlenre hivatkoznak ahelyett, hogy elismernék a szándékos beavatkozást. Inkább hisznek abban a képtelen állításban, hogy az aminósavak ahhoz, hogy fehérjét alkossanak, megállapodtak egymás között abban, hogy úgy fognak kialakulni, hogy ne legyen közöttük egyetlenegy balkezes aminósav sem. Minden jel arra vall, és minden ésszel megáldott embernek világosan kell látnia, hogy az élet tervezett dolog és a maga egyedülálló tökéletességében Isten teremtésének az eredménye.

Az élet a Földön hirtelen, csodálatos módon keletkezett

A Földön élet véletlenszerű megjelenése biológiailag lehetetlen lett volna. Az őskövületek azt mutatják, hogy az élet a Földön hirtelen, csodálatos körülmények között jelent meg.

Amikor az őskövület lenyomatokat vizsgáljuk az üledékes sziklák rétegeiben, nyilvánvalóvá válik, hogy az élet hirtelen jött létre. A sziklák legmélyebb rétegei, amelyek őskövületeket tartalmaznak, a Kambrium földtörténeti korszakhoz tartoznak és 520-530 millió évesek.

A Kambriumból megmaradt üledékes kőzetek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a Kambriumban bonyolult gerinctelenek, úgy mint csigák, háromkaréjos ősrákok, szivacsok, férgek, medúzák, tengeri csillagok és más héjas állatok éltek. Érdekes, hogy ezek a különböző fajok ugyanakkor jelentek meg, s ezt a csodálatos eseményt a paleontológusok "Kambrium kori robbanás"-nak nevezik.

Az ebben a rétegben felfedezett életformákat fiziológiailag jól kifejlett szem, légző rendszer és metabolizmus jellemezte, mely hasonló ahhoz, melyet a mai életformáknál megfigyelhetünk. Például az őskaréjos rákok dupla lencsés szeme méltán nevezhető csodálatosnak. David Raup, a Harvard, a Rochester-i és a Chicago-i egyetem geológus professzora a következőket mondta: "Az ősrákoknak 450 millió évvel ezelőtt olyan optimálisan megtervezett szemei voltak, amelyek túlszárnyalják bármely jól képzett és kellő képzelőerővel megáldott mai optikai mérnök által kifejlesztett mesterséges optikai rend szert is."

Ezek a bonyolult gerinctelenek hirtelen és teljes bonyolultságukban jelentek meg a Földön anélkül, hogy bármilyen egysejtűtől való származási kapcsolatuk bizonyítható lenne, vagy bármely köztes életformára utaló jel lett volna előttük.

Richard Monestarsky, a Science News népszerű evolucionista folyóirat szerkesztőségéhez tartozó író a Kambriumi robbanást így kommentálja az evolucionisták nagy megrökönyödésére: "Fél milliárd évvel ezelőtt hirtelen jelentek meg a ma ismert bonyolult életformák. Abban a pillanatban, a Föld történetének 550 millió évvel ezelőtti Kambrium korszakának elejét egy óriási biológiai robbanás fémjelzi, melynek során a Föld tengerei megteltek a világ első bonyolult élőlényeivel. A ma ismert állattörzsek már a korai Kambriumban képviseltették magukat, és genetikailag ugyanolyan távol estek egymástól, mint ma."

Hogy történhetett az, hogy a Kambrium kori tengereket hirte len ellepték változatos tarkaságban a gerinctelen élőlények úgy, hogy nem voltak közös őseik? Az evolucionisták sohasem fognak tudni felelni erre a kérdésre. Richard Dawkins, angol biológus, az evolucionista gondolkodás egyik oszlopos képviselője, kénytelen volt kimondani a következő szavakat ezzel a ténnyel kapcsolatban annak ellenére, hogy szavai ellentmondanak annak a tannak, amelyet ő hirdet: "Például a Kambriumi kőzetrétegek a legrégebbiek. Koruk kb. 600 millió év. Ezekben lelhetők fel a főbb gerinctelen csoportok. Sok olyan kövületet találtunk, amely olyan állatokból származik, amelyek fejlődésüknek előrehaladott állapotában vannak már a Földön való megjelenésüknek a pillanatában is. Úgy néz ki, mintha csak odapalántázták volna őket, minden előzetes fejlődési stádium kihagyásával. Mondanunk sem kell, hogy a hirtelen palántázás jelensége örömmel töltötte el a Teremtés híveit."

Volt egy véletlen elszólása is Dawkinsnak, mely szerint a Kambrium-kori biológiai robbanás nem más, mint a Teremtés bizonyítéka. Mivel hiányoznak az evolúciót bizonyító ősök, ezen élőlények tömeges megjelenésére az egyedüli magyarázat a Teremtés. Douglas Futuyma evolucionista biológus a következőket állapítja meg: "A Földön az élőlények vagy teljesen kifejlett állapotukban jelennek meg, vagy nem. Ha nem, akkor valamilyen átalakuláson kell keresztülmenniük egy fejletlenebb, egyszerűbb stádiumból."

Mivel tudományos adat bizonyítja, hogy az élet hirtelen jött létre, így az evolucionista irányzat minden alapot nélkülöz, s az evolucionistáknak nyíltan vagy titokban szembesülniük kell ezzel a ténnyel.

A DNS csodálatos felépítése

Az élőlények testére vonatkozó minden fontos információ egy óriásmolekulában, a DNS-ben van kódolva, mely minden sejt sejtmagjában megtalálható. Az élőlények DNS-e nukleotidokból, azaz kisebb molekulák százezreiből épül fel, melyek közül négy típust különböztetünk meg. Ezek sorrendje jellemző minden egyes fajra. Minden fajnak a DNS-e tartalmazza azt a kódot, ami az adott fajra specifikus tulajdonságok kialakulásáért felelős. Ugyanez igaz az emberekre is. A DNS láncunk sorrendjének köszönhetően különbözik az ember az összes többi fajtól az állatvilágban, és minden ember DNS láncában fellelhető különbség az, ami különbözővé teszi őt a többi embertől. A DNS-t felépítő nukleotidokat az ABC betűihez hasonlíthatjuk. Mivel csak 4 különböző nukleotid van, a DNS-t egy olyan enciklopédiához tudnánk leginkább hasonlítani, amelynek a megírásához mindössze csak négy betűt használtak fel.

A DNS molekulában a "betűk" sorrendje meghatározza az emberi test minden részletét. A magasságot, a szemszínt, a haj és a bőr színét, a 206 csont és a 600 izom tervrajzát tartalmazza, a 10000 hallóideg, a kétmillió látóideg, a 100 millió idegsejt, és több, mint 100 trillió más sejt tulajdonságait tartalmazza az összes sejt DNS molekulája. Ha a fentiek szerinti DNS molekulában meglévő információt papírlapra vetnénk, akkor 900 kötetes könyvtár telne meg ezzel, melyben minden könyv 500 lapból áll. Ám ez az óriási mennyiségű DNS-ben rejtező információ egy mikroszkopikus nagyságú sejt sejtmagjában összpontosul.

Az összes adatmennyiség, amely egy DNS molekulában található kódolt formában, egymillió oldalt töltene meg nyomtatott formában. Más szavakkal annyi információt tárol egyetlen emberi sejt, amennyi egymillió enciklopédia oldalon elfér. Ezek az információk irányítanak minden folyamatot, amely az emberi testben lezajlik. Összehasonlításképpen, a világ legnagyobb enciklopédiája, a Britannica 23 kötetes és összesen 25 000 oldalt tartalmaz. Hihetetlen mennyiségű információt tárol egyetlen emberi sejt! Egy mikroszkopikus nagyságú sejtmag belsejében van egy molekula, amely az adatbázis szerepét tölti be. Ez negyvenszerese a világ legnagyobb enciklopédiájának, melyben címszavak milliói találhatók. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy 920 kötetes könyvet, melyhez hasonló nem létezett még soha a Földön. A kutatások azt mutatják, hogy ha lenne ilyen enciklopédia, annak 5 milliárd különböző adatot kellene tartalmaznia.

Ilyen hatalmas adatbázissal rendelkezik a test minden egyes sejtje, melyből 100 trilliót számlálhatunk meg, ha az első embertől a máig valaha létezett emberek millióinak összes sejtjét figyelembe vesszük. Kétségtelen, hogy ezek a tapasztalati tények Isten, az Egek és a Föld Ura végtelen hatalmának a világos bizonyítékai.

Természetes körülmények között a DNS nem alakulhatott ki véletlenül

Tekintve, hogy 200000 gén található az emberi testben, lehetetlenség, hogy a nukleotidok milliói, amelyekből állnak ezek a gének, csupán véletlenszerű sorozatot alkotnának, miközben a helyes sorrendnek megfelelően vannak felsorakozva. Frank Salisbury, evolucionista biológus, rámutat ennek teljes lehetetlenségére: "Egy közepes nagyságú fehérjében körülbelül 300 aminósav van. Az a DNS gén, amely ezt irányítja, legalább 1000 nukleotidot tartalmaz láncba szerveződve. Mivel egy DNS láncban 4-féle nukleotid van, ezek 1000-féle kapcsolatban állhatnak egymással, mely által 4¹⁰⁰⁰ forma jöhet létre. Ha matematikai tudásunk tárházából egy kis algebrai tudást veszünk elő, (logaritmus), akkor láthatjuk, hogy 4¹⁰⁰⁰=10⁶⁰⁰. Ekkora számot akkor kapunk, ha a 10-et 600-szor szorozzuk meg önmagával, ami ekvivalens azzal, ha az egyes után 600 nullát írunk! Ez a szám akkora, hogy meghaladja a felfogóképességünket."

Egy kis algoritmusra támaszkodó számítással rájöhetünk, hogy a 4¹⁰⁰⁰ nem más, mint 10⁶²⁰. Ez annyi, mint ha 620 nullát írnánk az egyes után. Ha a tízes után 11 nulla van, az lesz az egy trillió. Nehéz felfogni, hogy mekkora szám is lehet az a szám, amikor 620 nullát írunk az egyes után. Paul Auger, a francia evolucionista és tudós kifejtette, hogy lehetetlen lenne az, hogy a nukleotidok véletlenszerű kapcsolódása alapján RNS vagy DNS lánc jöhessen létre.

Élesen el kell különíteni a komplex molekulák véletlenszerű kialakulásának két stádiumát: A nukleotidok egyenkénti kialakulása lehetséges és a valóságban is végbemenő kémiai folyamat. Azonban ezek összekapcsolódása egy megfelelő szekvenciává - abszolút lehetetlen.

Dr. Leslie Orgel, a híres evolucionista Stanley Miller és Francis Crick munkatársa a Kaliforniai egyetemen így kommentálja ezt a lehetetlenséget: "Eléggé lehetetlen az, hogy a fehérjék és az aminósavak - melyek mindegyike elég bonyolult felépítéssel rendelkezik - spontán képződjenek ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben. Látható, hogy egyik sem tud élni a másik nélkül. Így első pillantásra megállapíthatja akárki azt a tényt, hogy az élet kémiai úton sohasem alakulhatott volna ki."

Egy másik evolucionista tudós ugyanezt a tényt ismeri el: "A DNS molekula képtelen arra, hogy önmagában újabb DNS molekulákat hozzon létre. Ehhez szükségesek a katalizátorként működő fehérjék vagy enzimek. Röviden szólva, a fehérjék nem alakulhatnak ki DNS nélkül, és viszont, a DNS molekulák sem alakulhatnak ki fehérjék nélkül."

Hogyan alakult ki a genetikus kód (a riboszómák és az RNS molekulák), azokkal a mechanizmusokkal együtt, amelyek meghatározzák a dekódolásukat? Jelenleg csak a csodálatunkat és az áhítatunkat tudjuk kifejezni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de nem tudjuk megfogalmazni az erre a kérdésre adott választ.

A sejtek differenciálódása mögötti titok

Ahhoz, hogy egy sejt osztódással tudjon szaporodni, legelőször is az szükséges, hogy képes legyen önmagáról másolatot készíteni. Ez után, időben késleltetve, az is szükséges, hogy több másolatot is tudjon készíteni magáról, valamint a másolatok is tudjanak másolatot készíteni magukról, mely által millió és millió egymással azonos sejt jön létre. Azonban ez a folyamat sokkal inkább bonyolult és rejtélyes, mint gondolnánk. A sejtosztódási folyamat egy pontján ismeretlen okból bizonyos sejtek eltéréseket mutatnak, vagy egészen más sejtekké alakulnak. Ilyen módon az egy közös sejtből kialakuló sejtek különbözővé válása azt eredményezi, hogy különböző szövetek és szervek alakulnak ki. Némelyik sejt fényérzékeny retina sejtekké alakul, másokból májsejt lesz. Megint másokból idegsejt lesz, mely érzékeli a hőmérséklet-változást, a hideget és a meleget, a fájdalmat vagy pedig érzékeli a hangkeltő rezgéseket.

Hogyan történik az efféle differenciálódás? Ha egy sejt nem tudja eldönteni sajátmagától, hogy milyen feladatot fog ellátni, ki az, aki ezt a döntést meghozza helyette?

Minden sejt ugyanazt a DNS molekulát hordozza, és mégis más-más fehérjét termel. Azok a sejtek, amelyek egymástól különböző fehérjét termelnek, egymástól különböz?ek lesznek. De miért van az, hogy azok a sejtek, amelyeknek közös az eredetük és ugyanolyan DNS adatokat tartalmaznak, mégis más-más fehérjét termelnek, más-más tulajdonságokkal rendelkeznek és egymástól különbözőképpen viselkednek még akkor is, ha egymás másolatai? Ki az, aki úgy irányítja őket, hogy különböző típusú fehérjét termeljenek?

Hoimar von Ditfurth, az evolúció harcedzett bajnoka, így kommentálja az embrió anyaméhben végbemenő rejtélyes fejlődését: "Az, hogy hogyan osztódhat egy petesejt ilyen sokféle sejtté, és a sejtek közötti kommunikáció tökéletes volta az, ami a leginkább meghökkenti a tudósokat."

Ugyanígy, vannak még élharcosok az evolucionisták körében, akiknek nem sikerül elmagyarázniuk azt, hogy egyetlen sejt hogyan tud kidolgozni olyan fejlődési tervet, mely által különböző szervek és szövetek alakulnak ki, melyekből végső soron egy olyan emberi egyed fejlődik ki, akinek 100 trillió sejtje van. Ezt a csodát ők az evolúció sötét sarkának nevezik.

A baktériumokban fellelhető intelligencia

Mostanában a baktériumok kutatása során felfedezték, hogy ezek az egysejtű mikroorganizmusok meglepően intelligens módon viselkednek, azaz a környezeti hatásokra adekvát módon reagálnak. Egy neves molekuláris biológus, Michael Denton szerint: "Az amőba, habár méreteit tekintve nem nagyobb, mint egy porszem, olyan viselkedési stratégiával rendelkezik, amely nem különbözik a magasabb rendű állatok viselkedésétől. Ha egy amőba akkora lenne, mint egy macska, ugyanolyan szintű intelligenciát tapasztalhatnánk nála, mint amilyen egy emlősállatnak van. Hogy lehet az, hogy ilyen parányi élőlények magukba tudják gyűjteni az összes információt, amely pontosan kiszámított intelligens döntéshozatalhoz szükséges? Az, ahogyan egy amőba összegyűjti azokat az információkat, ami ahhoz kell, hogy zsákmányt szerezzen, pl. megváltoztassa a mozgásirányát, és hogy állhatatosan tovább folytassa a keresést, amikor a zsákmánya elillan, vagy egy kisebb amőba hirtelen kitörése a fogságból, egy őt zsákmányul ejtő egysejtű belsejéből abban a pillanatban, amikor a protoplazmája a legvékonyabb, ez mind molekuláris szintű teljes magyarázatot kíván."

A fenti szemelvényben a legutolsó megjegyzés a leginkább gondolkodásba ejtő. Az amőbák viselkedését molekuláris szinten nem lehet megmagyarázni úgy, hogy azokat csupán kémiai reakcióknak vagy fizikai változásoknak állítjuk be. Ezek az egysejtű szervezetek tudatos döntéseket hoznak, és elvégzik azok kivitelezését. Érdekes, hogy egyiknek sincs sem agyuk, sem pedig idegrendszerük. Mindegyikük csak egy egyszerű sejt, mely fehérjékből, zsírokból és vízből áll.

Az intelligens viselkedés egy másik példáját a baktériumok adják. Az 1999. júliusában megjelent Science et Vie című francia tudományos folyóirat szerint a baktériumok kommunikálnak egymással és közös döntést hoznak az alapján az információ alapján, amit kapnak.

A Science et Vie című folyóiratban közölt cikk szerint ez a kommunikáció egy magas komplexitással rendelkező rendszer eredménye. A baktérium felszíne elektromos jelek adására és vételére képes. A baktérium olyan elektromos jeleket ad le, amelyek a környezetük állapotára vonatkozó adatokat tartalmaznak, beleértve a tápanyagra vonatkozó információkat. Erre az információra építve határozzák meg, hogy milyen gyakran osztódjanak és mikor tartóztassák meg magukat a reproduktív tevékenységtől.

Röviden szólva, azok az élőlények, amelyek szabad szemmel nem is láthatóak, információkat gyűjtenek a környezetükről, értelmezik azokat és egymással kommunikálnak ezekről. Ez után közös cselekvési tervről határoznak.

Az a tény, hogy a mikroorganizmusoknak nincsen se agyuk se pedig idegrendszerük, azonban mégis képesek intelligens, ésszerű és öntudatos módon viselkedni, azt mutatja, hogy a racionális, előre eltervezett, kiszámított és eldöntött cselekvés indítékát nem bennük kell keresni. Itt egy valódi csodával van dolgunk, valaki kívülről irányítja őket, mégpedig racionális módon. Ez a lény pedig Isten, aki teremtette őket, s aki irányítja minden cselekedetüket. Ez nemcsak a baktériumokra igaz, hanem minden más teremtményre is, ahogyan az a Koránban ki lett nyilatkoztatva.

 

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS TANULSÁGOK

Ahogyan azt már könyvünk elején megállapítottuk, ezek az élővilágból vett csodák nem különülnek el egymástól, hanem a csodák végtelen láncolatának egy-egy láncszemei. Isten bármely teremtményét veszszük górcső alá, mindannyiszor egy nagy csodával van dolgunk. De ami a legfontosabb, az az, hogy mi észrevesszük és megértjük ezeket a csodákat, mert függetlenül attól, hogy milyen tisztán látjuk a csodákat illetve attól, hogy mekkora csodával van dolgunk, csak a hívők látják meg ezekben Isten létezését és végtelen nagyságát.

Egy hitetlen sohasem ismeri el Isten létezését és végtelen nagyságát még akkor sem, ha még a nyilvánvaló csoda szemtanújává válik, hanem ellenkezőleg, előítéletei miatt, vagy büszkeségből, esetleg világi ambícióhajhászásból tagadni fogja azt. Sőt, képesek irracionális és nonszensz magyarázatokkal előállni, így próbálva szemet hunyni a csodák felett, vagy pedig mindennapos, megszokott vagy jelentéktelen dologgá degradálják azokat. A valóságban azonban az ebben a könyvben megtalálható csodák közül egy is elég kell, hogy legyen arra, hogy meggyőzzön bárkit, aki normális intelligenciaszintű értelemmel rendelkezik. Azonban, mivel a tagadók elkerülik a logikát és a tudatosságot, ők képtelenek arra, hogy felfogják az őket körülvevő isteni csodákat. A Korán alábbi részletei leírják a tagadók hozzáállását a csodákhoz.

Ahogyan ezek a versek mutatják, a tagadókat azért nem érdeklik a csodák, mert önzőek és önző ambícióikat akarják kielégíteni. Ha elismernék a csodák létezését, ezzel el kellene fogadniuk azt is, hogy Isten létezik, és hogy lesz Utolsó Ítélet, s ez egyben azt is jelentené, hogy azt is el kellene fogadniuk, hogy alá kell vetni magukat Isten akaratának, és hogy elszámolással tartoznak majd Neki cselekedeteikért.

Ez azonban nem elfogadható a hitetlenek számára, és ez az, amiért ők nem hisznek. Azonban, még ha nem is választják azt, hogy hisznek az igazságban, mindennek eljön a maga ideje és sorsát senki sem kerülheti el. Az, hogy ők nem hisznek a csodákban, még nem változtatja meg a valóságot, sem azt, hogy a Túlvilágon meg fogják kapni a méltó büntetésüket azért, amit elkövettek.

A valóságban minden kor hitetlenjei számára Isten örök érvényű törvénye az, hogy nem látják meg Isten teremtésében a vitathatatlan csodát.

 

 

 

Készült Harun Yahya Csodás események láncolata c. könyve alapján