Az iszlám állásfoglalása a nőkkel kapcsolatban

Az iszlám nőkkel kapcsolatos állásfoglalásának összefoglalásához három alapelvet lehet megemlíteni:

 Az első alapelv: Az iszlám megtisztelte a nőt, mint nőt, mint feleséget és mint anyát is.

• A nő, mint nő: a Próféta (saw) azt mondta: "A nőkkel kapcsolatban intsétek egymást jóra!" [Bukhárí és Muszlim hagyománya]
• A nő, mint feleség: a Próféta (saw)  azt mondta: "A legjobbak közületek azok, akik asszonyaikhoz (feleségeikhez) a legjobbak." [Tirmidzí hagyománya].
• A nő, mint anya: a Próféta (saw), amikor egy férfi azt kérdezte tőle: "Ki az, aki a legjobban jogosult arra, hogy szépen viselkedjek vele"", azt mondta: "Édesanyád".  "Azután kicsoda?" - azt mondta: "Édesanyád".  "Azután kicsoda?" - "Édesanyád?.  "Azután kicsoda?" - azt mondta: "Édesapád". [Bukhárí és Muszlim hagyománya].

Másfelől az iszlám harcol a nőkkel szembeni igazságtalanság jelenségei ellen a primitív (tudatlan) társadalmakban, mint például a leánygyermekek meggyilkolása, a Próféta (saw) azt mondta: "Bizony Allah megtiltotta nektek az anyákkal szembeni rossz viselkedést, és a leánygyermekek élve elásását." [Bukhárí és Muszlim hagyománya].

A második alapelv:  Az iszlám előírásaiban általában nem tett különbséget a nők és a férfiak között a feladatokban és a jogokban, kivéve speciális helyzetekben, sajátos szempontok miatt, és a Próféta (saw) azt mondta: "Bizony az asszonyok a férfiak testvérei" [Abú Dawúd hagyománya], valamint nem tett különbséget közöttük a törvényes feljebbvalóság szempontjából. Azt mondta a Magasztos: "A legnemesebbek közöttetek Allahnál a legjobban óvakodók (Allah haragjától)" [A szobák c. szúra, 13. áj a]. Azt mondta a Próféta (saw): "Allah nem nézi formáitokat és testeteket, hanem lelketeket és cselekedeteiteket nézi" [Muszlim hagyománya].

A harmadik alapelv: Azok a döntvények, amelyek speciálisan a férfiakról vagy a nőkről szólnak, a következő alapelvekre épülnek:

• Az első: a nő és a férfi különbözősége teremtésüknél fogva. Az iszlám törvénykezése figyelembe vette ezt a teremtésbeli eltérést számos döntvényt illetően, így a Dzsihád (erőfeszítés Allah útján) a nőkre nézve nem kötelező (például Aiha hadíthjában), és megtiltotta a nőknek a közéleti kormányzást [Bukhárí hagyománya].
•  A második: a társadalmi és családi feladatok eltérése a nőkre és a férfiakra nézve; Az iszlám törvénykezése előírja a nő és a férfi közti kiegészítést úgy, hogy mind a ketten a hozzájuk illő feladatot végezzék el. Például az eltartást a férfira bízta, és nem a nőre. A Próféta (saw) azt mondta: "(A nők) jogai közé tartozik rátok nézve az ellátásuk, ruházatuk biztosítása illő módon." [Muszlim hagyománya]. Másfelől a nőre bízta a nevelési feladatot és a gyermekekre való felügyelést, sőt még a válás után is változatlan maradt ez a feladat, és ennek elvégzését a nők kizárólagos jogának tekinti, és a férfinak nincs joga ezt megsérteni. Azt mondta a Próféta (saw) amikor egy nő elpanaszolta neki, hogy a férje elvált tőle, és el akarta venni tőle a fiát: "Teneked több jogod van reá nézve (a fiúra), amíg meg nem házasodsz." [Abú Dawúd].
• A harmadik: a pénzügyi felelősségek eltérése; hiszen a férfira nézve kötelező az eltartás, miközben a nőre nézve nem; a Próféta (saw) azt mondta: "Az adakozó keze a legmagasabb és kezdd azokkal, akit eltartasz: édesanyáddal, édesapáddal, leánytestvéreddel és fiútestvéreddel, majd azzal, aki a legközelebb áll hozzád és így tovább." [Naszáí hagyománya]. Erre az alapelvre épült az, hogy a férfi öröksége duplája a nő örökségének, ha rokoni kapcsolatukban egy szinten állnak.
• A negyedik: a nő kiváltsága a szépség és a kísértés elemei, és sokkal izgatóbb ezen a téren a férfinál. Az iszlám törvénykezése figyelembe vette ezt a tényt a paráználkodás megtiltásánál, ugyanis ez az elv a paráználkodás megtiltásán, eszközei és indokai megtiltásán áll, és ha a női vonzás a paráználkodás felé indult szándékok legnagyobb mozgatója, akkor a törvénykezés törekedett, hogy behatárolja ennek a vonzerőnek a hatását a fejkendő előírásával; de ez megköveteli ennek az elméletnek a rövid bemutatását azért, hogy ez a rész érthető legyen;

A paráználkodással kapcsolatos elmélet két tengely körül forog:

 Az első tengely: a paráználkodás megtiltása, és ez a megtiltás nem csak az iszlám vallás jellemzője, hanem már a Szent Iratok is megegyeztek ebben a tekintetben (lásd Máté evangéliuma: 5:27).

A második tengely: a paráználkodás megtörténéséhez vezető utak eltorlaszolása (elvágása)  számos elővigyázatos szabállyal. Ezek a döntvények vagy megóvó intézkedések két fajtájúak:

• Az első fajta: amivel korlátozni lehet a szándékok elmozdulását a paráználkodás felé; például az iszlám megtiltja az idegen nő vágyakozással való megnézését, mert ez a nézés a bűnhöz vezető út eleje.

• A második fajta: amiben korlátozva vannak a tiltott kapcsolatok keletkezéséhez vezető kedvező feltételek; például az iszlám megtiltja a férfinak az idegen nővel (nem a feleséggel) történő egyedüllétet, és a nő utazását olyan férfi nélkül, aki rokon, és nem lehet potenciális férj a számára.