Az Isten által teremtett próba nagyon könnyű 

Azok az emberek, akik a vallást nem engedik be a szívükbe, bizonyos célokat jelölnek ki maguknak az életben. Az a közös ezekben a célokban, hogy a világi élethez kötődnek. Sokan szeretnének orvos szakértők lenni, vagy sikeres mérnökök, vagy jó apák, gazdag üzletemberek, világhírű színészek, vagy ehhez hasonlók. Az emberek igyekeznek, keményen dolgoznak, sok esetben mindent feláldoznak azért, hogy sikereket érjenek el, boldogok legyenek, vagy kényelmesebben éljenek. Úgy gondolják, hogy ezzel bizonyos státuszt vívnak ki a maguk számára az emberek között. Ám amikor a munkába temetkeznek, elfeledkeznek arról, vagy szándékosan semmibe veszik azt, hogy mi az igazi oka és célja létezésüknek ezen a világon. Hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, mindenkinek fel kell tennie magának a következő kérdéseket, amelyekre adott válaszokat annak a fényében kell vizsgálni, hogy az élet egy napon bizony véget fog érni: "Miért vagyok én ezen a világon? Mi a célja az én életemnek? Lehet, hogy én valóban egy sikeres építész vagyok, aki sok épületet tervezett már, aki gazdag, magas rangú és jól ismert lett, de mit adott nekem ez a dolog? Mi az, aminek értéke lesz halálom után is? Mi az az általam hátrahagyott dolgok közül, amely hasznos lesz számomra a másvilá gon? Létezésem valóban csak az evilági létre korlátozódik?" - ezek azok a kérdések, amelyeket mindenkinek fel kell tennie magának sokkal a halála előtt.

Ezen a ponton meg kell említeni azt, hogy az emberek nyilvánvalóan szeretnek sikeres karriert befutni, amiért keményen meg is dolgoznak. De nagyon fontos, hogy ne felejtsük el azt, hogy bármivel foglalkozzunk is, az adott dologgal való foglalkozás egyre közelebb visz bennünket életutunk végső állomásához, a halálhoz. Az emberek nagy része elfelejti, vagy szándékosan nem vesz tudomást életének valódi céljáról, és életét olyan dolgoknak szenteli, amelyek mulandók, és lényegében csak puszta tárgyak.

Az az igazság, hogy mindenki nehézség nélkül fel tudja azt fogni, hogy Isten a világot és az embereket valamilyen célból teremtette. Ahogyan az a Koránban le van írva, az ember arra van teremtve, hogy Istent szolgálja. A világegyetem teremtésének célja pedig az, hogy legyen egy helyszín, ahol a próbatétel lezajlik, ahol az Örökkévalóságba lép? emberi lények kategóriákba sorolása megtörténik. Isten a Koránban erről értesít is bennünket:

"Ki megteremtette a halált és az életet, hogy próbára tegyen titeket, melyikőtök cselekszik jobban. S Ő a Legyőzhetetlen, a Felettébb Megbocsátó." (Korán, 67:2)

Isten számos bizonyítékát adta az embereknek arra, hogy az evilág mulandó, tűnékeny, és hogy az igazi lakóhely számunkra a túlvilágon lesz, az örökkévalóságban.

Több száz fajta betegség létezik, és egy mikroszkópikus nagyságú vírus képes egy emberi lény életét veszélyeztetni, pedig az ember milliószor nagyobb a vírusnál. Ezért van az, hogy az embernek folyamatosan tisztán kell tartania magát, ennie, innia kell, pihennie kell és aludnia. Az egyén élete nagyon rövid, átlagban hatvan-hetven év, és az idő múlásával az emberen megjelennek az elhasználódás jelei, és minden ember kivétel nélkül meghal, és mindenkit itthagy, akit szeretett, és itthagy minden gazdagságot, vagyont és tiszteletet, amit élete során felhalmozott, s végül, de nem utolsó sorban, az emberi test oszlásnak indul, miután meghalt, és eltemették. Ennek, és a többi ehhez hasonló dolognak elégnek kell lennie ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy az emberi élet rövid és véges, melyben vannak befejezetlen dolgok, s az életnek megvan az a tulajdonsága, hogy sohasem tudja kielégíteni az emberi lelket. Ezek a nagyon fontos igazságok óvják meg az embert attól, hogy túlságosan elmerüljön az evilág dolgaiban. A Koránban Isten azt mondja nekünk, hogy a világ nem cél nélkül lett teremtve, hanem valami ésszerű céllal:

"És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van. Ha mulatságot akartunk volna szerezni Magunknak, Saját Magunktól is megszereztük volna azt, - ha [ezt] akartuk volna tenni." (Korán, 21:16-17)

Tény, hogy aki csak kicsit is gondolkodik, hamar rájön, hogy a világ nem az a hely, ahol az ember örökké tud létezni. Ez inkább csak a próba helye. Ez az élet nem az utolsó állomás, hanem csak egy kis megálló, és az embert elszámoltatják minden egyes pillanatáról, amelyet ezen az átmeneti helyen töltött. A legfontosabb, hogy felelősséggel Isten iránt tartozik, aki mindent a semmiből teremtett.

Az, aki ezt végiggondolta, a következő lépést is meg tudja tenni a gondolkodásban: Isten próbára teszi az embereket, amikor különböző események történnek velük, hol jók, hol rosszak. Minden esemény, amit az ember egy nap folyamán tapasztal, nem más, mint egy teszt annak megállapítására, hogy hol lesz az embernek a lakóhelye a halála után. S Isten ezeket a próbákat nagyon könnyűvé tette mindenki számára, és Isten mindenkinek megmutatta azt a helyes utat, amelyet követnie kell, s tudatja vele, hogy mit kell tennie.

"Íme! Mi megteremténk az embert a besűrűsödő cseppből, hogy megpróbáljuk azt, majd megtevénk néki a hallást, és a látást. Íme! Mi vezeténk őt az úton, s vajon ő hálaadó, avagy hitetlen." (Korán, 76:2-3)

Ahogyan az a Korán ájákban le van írva, Isten megmutatta a helyes utat az emberek számára az életükben, és képessé tette őket a vallást és a jó erkölcsöt érintő ismeretek elsajátítására. Elkerülhetetlen, hogy mindenkit egyszer, még a halála előtt elérjen az igaz hitre való hívás, s így mindenkinek lesz lehetősége arra, hogy megtudja az igazat. Mindenki tudja, hogy ez a világ csak egy átmeneti hely, és hogy Istennek tetsző módon kellene élni az

örökkévalóságban elkövetkező élet kedvéért. Röviden, a próba nem az emberek óvatlanságát használja ki, és nem azt, hogy esetleg nem tudnák, hogy hogyan legyenek sikeresek. Isten minden történelmi korban küldött a küldöttein keresztül egy könyvet, valamint értelemmel ruházta fel az emberi lényeket, és így mutatta meg nekik a helyes utat és így védelmezte meg őket a rossztól. Azok számára, akik hisznek Istenben, és maradéktalanul alávetik magukat Neki, s akik egyedül Benne látják az igazi társat és védelmet, és akik minden helyzetben Istenhez fordulnak, és átadják magukat Neki, azoknak minden, Isten által teremtett próba könnyű és élvezetes lesz. Azok számára nem lesz nehézség, viszontagság, baj, szomorúság vagy szenvedés, vagy bonyodalmak ezen a világon, akik ismerik a hit titkát, és akik őszintén hisznek Istenben. Minden helyzet áldássá változik ezen a világon, amely által az ember még közelebb kerül Istenhez, és még jobban reményked het abban, hogy a Kertekbe juthat.

Az őszinte hit előfeltétele az, hogy felismerjük Istent és megismerjük Őt. Minél inkább felismeri valaki Isten létezését, és minél inkább ismeri hatalmát, annál istenfélőbbé válik, és annál közelebb kerül Istenhez. Aki ismeri Isten megbocsátó képességét, az soha nem lesz reményvesztett, vagy pesszimista a saját hiányosságai és hibái miatt. Aki hisz abban, hogy Isten az, aki mindennel ellát, az nem lesz pénzsóvár. Tudja, hogy Isten ellátja őt élelemmel, s ezért ugyan az ember dolgozik és tesz bizonyos erőfeszítéseket, de a hívő bizonyos abban, hogy végső soron kizárólag Isten az, aki meghatározza annak az áldásnak a mennyiségét, amelyet ő kapni fog, és hogy ő maga semmilyen módon nem változtathatja meg azt. Ezért aki tud Isten létezéséről és elismeri azt, annak a számára a világ tele lesz áldással, és az egész életét úgy éli le, hogy a Teremtésben a szépséget és Isten megnyilatkozását látja meg. Röviden, azoknak az istenfél? muszlimoknak, akik alávetették magukat Istennek, az Isten által teremtett próbatétel könnyű és élvezetes lesz.

 

Isten a megbocsájtó

Isten végtelen kegyelme és könyörületessége nagy áldás az emberek számára. Az emberek feledékenyek, tehát bizonyos dolgokat képesek elfelejteni. Az emberek bármikor bűnbánatot tanúsíthatnak és kérhetik Isten bocsánatát, mert Isten könyörületessége végtelen. Bárki, aki Istenfélelemtől vezettetve őszintén kívánja azt, hogy bűnei megbocsáttatást nyerjenek, reménykedhet Isten megbocsátásában. Ahogyan az a Koránban ki van jelentve:

"Allah meg akar bocsájtani néktek" (Korán, 4:27)

Isten tudatja velünk azt, hogy az Ő megbocsátó tulajdonsága örök:

"Aki valami rosszat tesz, vagy önmaga ellen vétkezik, [de] utána Allahhoz fohászkodik bocsánatért, az Allahot megbocsátónak és könyörületesnek fogja találni." (Korán, 4:110)

Isten, mivel megbocsátó, újabb és újabb alkalmakat biztosít az emberek életében arra, hogy bizonyítsa ezt a megbocsátó mivoltát. Az embernek viszont csak egy dolgot kell tennie: el kell ismernie a hibáját, és mindent el kell követnie azért, hogy az többé ne ismétlődjön meg. Ezen kívül ezt a bűnt meg kell vallani Istennek, és holtáig követnie kell a lelkiismeretét. Isten a Koránban kimondja, hogy akik nem őszinték a bűnbánatban, azok bűneit Isten nem bocsátja meg, és fohászukat nem hallgatja meg:

"S nincs bűnbocsánat azoknak, kik a rosszat művelik mindaddig, míg nem jön egyikükhöz a halál, s mondja: Íme! Én most megbánom (bűneimet). És nincs (bűnbocsánat) azoknak, kik meghalnak és (ők) hitetlenek. Ezek számára Mi előkészítettük a fájdalmas szenvedést." (Korán, 4:18)

Isten jósága, kegyelme és könyörületessége abban is megnyilvánul, hogy megbocsátja az emberek bűneit, késlelteti a büntetésüket és életük során számos esélyt ad nekik. Isten a Koránban így szól: Ha az emberek rögtön meg lennének büntetve, amint a bűnt elkövetik, a Földön egyetlenegy teremtmény sem maradna.

"Ha Allah megbüntetné az embereket vétkességükért, akkor nem hagyna a földön egyetlen élőlényt sem, ami mozog. Ő azonban haladékot ad nekik egy megszabott határidőig. És ha eljön a határidejük, nem késleltethetik [azt] egy órával sem, és nem siettethetik." (Korán, 16:61)

Ez azt jelenti, hogy sohasem késő megváltozni, ha az ember bűnt követ el, és soha sincs késő elkezdeni az Istennek tetsző életet. Nem az számít, hogy az ember hány bűnt követett el, s az sem számít, hogy a múltban mennyire élt Istentől elrugaszkodott életet, csak az számít, hogy bűnbánata legyen őszinte, és váljon istenfélővé ezután. Azok a bűnök, amelyek egy ilyen mélyen átélt bűnbánat előtt történtek, inkább csak rossz emlékek, melyek tanulságként szolgálnak ahhoz, hogy belássuk, milyen hibába nem szabad többé esnünk. Isten a Koránban kijelenti, hogy nem lesz elszá moltatás azoknak az istenfélő muszlimoknak, akik, miután megkapták a figyelmeztetést, az igaz útra tértek.

"Feloldozza Allah mi már megtörtént, de ki visszaesik, elégtételt vesz Allah tőle. Allah a Nagyszerű, Megtorló." (Korán, 5:95)

"Mondd azoknak, kik tagadnak, hogy ha véget vetnek (tetteiknek), megbocsájttatik nékik mi valóban elmúlott. S ha visszatérnek, hát bizony az elődök adnak példát, (mi már elmúlott)." (Korán, 8:38)

Kétségtelen, hogy ez egy nagy engedmény, melyet Isten tett a vallásban.

 

 

 

 Isten minden imádságra válaszol, és nagyon közel van mindenkihez

Azokban az országokban, ahol hitetlenek élnek, a tévhitek és a babonás elképzelések miatt körülményes és bonyodalmas dolog az ima és a fohászkodás. Egyes konok emberek külön időpontokat jelölnek meg, amikor szerintük Isten elfogadja az imát és a fohászt, míg más napszakokban őszerintük nem. Ezzel szemben az az igazság, hogy Istenhez mindig lehet imádkozni, amikor csak akarunk. Vannak olyan vallások, amelyek hite szerint Isten és az ember közé közvetítőket szükséges helyezni. Isten azonban a következőképpen hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy ezek az elképzelések hamisak:

"Bizony, Allahot illeti meg az őszinte és kizárólagos hit. És akik Allah helyett gyámolítókat választottak maguknak [mondván]: "Csupán azért szolgáljuk őket, hogy közeli kapcsolatba hozzanak minket Allahhal" - bizony, Allah ítélni fog közöttük abban, amiben összekülönböztek! Allah nem vezérli az igaz útra azt, aki hazug és megátalkodik hitetlenségében." (Korán, 39:3)

Akik azt állítják, hogy ahhoz, hogy az emberek imád kozhassanak Istenhez, közvetítőre van szükségük, azok közé tartoznak, akik a vallást nehéz dolognak próbálják beállítani. A Korán 50:16-ban erről ez áll:

"Mi teremtettük az embert és tudjuk, hogy mit súg Önnön énje magának. Közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere".

 Isten közelebb áll az emberhez, mint bárki más. Imával nyugodtan fordulhat az ember közvetlenül Istenhez, és Isten meghallja a hangját. A fohászkodó akkor kérhet segítséget Istentől, amikor csak akar.

Az ember bármikor fordulhat Istenhez, ha ennek szükségét érzi. Nagy nehézségek idején, háborúban vagy betegségben az ember úgy imádkozhat, ahogy tud. Fohászt küldhetünk Isten felé akár menet közben, akár lépcsőről lejövet, akár vásárlás közben, akár vacsorafőzés közben, akár TV nézés közben, akár mozgólépcsőn állva, akár sorban állás közben, vagy esti lefekvéskor, vagy akkor, ha felébredünk, vagy akkor, ha reggelizünk, vagy autóvezetés közben, röviden szólva, bármikor és bárhol elmondhatja az ember Istennek azt, hogy mit szeretne. Ahhoz, hogy ezt megtegye, elég az, hogy röviden erre gondol, mert Isten mindent tud, még azt is, amit az illető a szívében rejteget.

Ezért, ha valaki Istenhez fohászkodik, tudnia kell, hogy Isten minden fohászra bizonyosan válaszol. Isten elmondta nekünk, hogy Ő meg fogja könnyíteni a dolgokat azok számára, akiknek erre szükségük van, és akik Felé fordulnak:

"S nem az (a legjobb), ki válaszol az elkárhozottnak, midőn az Hozzá fohászkodik, s Ő leveszi a rosszat, s megtesz titeket helytartókká a földön? Van-e más isten Allahhal? Csak kevesen emlékeznek." (Korán, 27:62)

Ez a lehetőség is kétségtelenül Isten végtelen kegyelméről tanúskodik. A Korán több sorában is előfordul az utalás arra, hogy Isten mennyire közel van az emberi lényekhez, s

hogy Ő megvédi azokat, akik Felé fordulnak, és hogy bizonyosan válaszolni fog mindenkinek, aki Hozzá fohászkodik. Ezek közül az egyik így szól:

"Ha az Én szolgáim kérdeznek téged Felőlem, nos Én közel vagyok [hozzájuk], felelek a fohászkodó fohászára, amikor Hozzám fohászkodik. Hallgassanak hát [az Én hívásomra] és higgyenek Bennem. Talán az igaz úton fognak járni.? (Korán, 2:186)

A hívőknek még egyszer Isten kegyelmére és áldására kell gondolniuk, és úgy kell élniük, hogy az Istennek tetsző legyen. Isten, aki a Mindenség Birtokosa, és Minden Dolog Tulajdonosa, aki megmutatta nekünk végtelen kegyelmét, és aki korlátlan lehetőségeket tárt fel számunkra, megígérte, hogy mindenre válaszol, amit csak kívánnak az emberek. És Isten sohasem szegi meg az ígéreteit. 

 

Isten senkit sem terhel nagyobb teherrel, mint amit el tud viselni

Azok a helyzetek, amelyekkel az ember találkozik élete során, függetlenül attól, hogy milyen nehéznek is látszanak abban a pillanatban, mindig úgy vannak kimérve, hogy az ember kibírja őket. Isten, az emberi lények Teremtője, lelket adott az embereknek. Tudja azt, hogy mennyit bírnak el, és hogy mekkora az a teher, amit már nehezen bírnak.

Isten a Korán több sorában kijelenti, hogy nem helyez senki vállára több terhet, mint amennyit elbír, és senkivel szemben nem lesz igazságtalan.

"Allah nem terhel meg egyetlen lelket sem [súlyosabb teherrel], mint aminek elviselésére az képes." (Korán, 2:286)

"Akik azonban hisznek, és jótetteket cselekszenek - senkitől nem követelünk többet, mint amire képes -, azoknak a Paradicsom lesz az osztályrészük, és örökké benne lakoznak majd." (Korán, 7:42)

Minden esemény más és más, ami az emberekkel tör ténik, s amit türelemmel kell viselniük. Sokan belefáradnak a sok előre nem várt eseménybe. Isten azonban éppen ekkor teszteli le a lelküket, és a lelki erejüket. Vannak ezen a földön olyan emberek, akik egész életükben nyomorognak. Ekkor Isten a szegénység állapotában teszi próbára a türelmüket. Megint mások gazdagságban és jólétben élnek, őket is próbára teszi Isten abban, hogy mennyire hálásak Istennek, s mennyire jó az erkölcsük, és mennyire mohón ragaszkodnak az evilági dolgokhoz. De végül is, a gazdagok és a szegények is olyan életet élnek, amely a legjobb számukra Isten akarata szerint. Függetlenül attól, hogy mennyi nehézségen kell keresztülmennie egy szegény embernek, ha igaz hívő, akkor Isten segedelmével nincs olyan nehézség, amelyet ne tudna kezelni. S ugyanígy, bármilyen jólétben él is egy hívő gazdag

ember, a gazdagság nem rontja el őt, és sohasem lesz hálátlan Isten felé gazdagságáért. S végül az igaz hívő ember, legyen akár gazdag, akár szegény Isten iránti hűsége és az Utolsó Naptól való félelme lehetővé teszi azt, hogy a Korán erkölcse szerint éljen, és olyan ember legyen, aki teljesíti a vallás parancsait. S így a hívők alávetik magukat Isten akaratának, bármi is történik velük. Csak az Ő segítségét kérik, és az Ő megelégedését keresik. Sohasem elégedetlenkednek, ha nehézségekkel találkoznak, és sohasem hagyják el vallásukat, még akkor sem, ha a próbatétel rendkívül nehéz. Azoknak, akik Istenre hagyatkoznak, és bíznak benne, Isten még a legnehezebbnek látszó dolgokat is könnyűvé teszi, s ez is az Ő végtelen kegyelmének és könyörületességének a jele. A 18. szúra 88. ájájában a következőre világít rá: "Aki pedig hisz és jótettet cselekszik, annak a jutalma a legjobb lesz. És olyasmit rendelünk el neki, ami könnyen [teljesíthető]." Isten erre az igazságra más ájákban is felhívja a figyelmet:

"Ami pedig az adakozót és az istenfélőt illeti, aki igaznak tartja a tanúságtételt, bizony annak meg fogjuk könnyíteni a jócselekedetekhez [vezető útját].? (Korán, 92:5-7)

Azok, akik nem vetik alá magukat Istennek, és akik nem bíznak Benne, azok még a könnyű dolgokat is nehéznek fogják érezni. Hálátlanságuk és Istentagadásuk, valamint amiatt, hogy távol tartják magukat a Korán erkölcsétől, Is-ten megnehezíti dolgukat ezen a Földön.

"Ám, aki fösvény és [úgy véli,] nincs szüksége [Allahra], s meghazudtolja a tanúságtételt, Annak meg fogjuk könnyíteni a rosszcselekedethez [vezető útját]." (Korán, 92:8-12)

Isten minden nehézségben ad valami könnyebbséget

A Kegyelmes Isten azt a jó hírt közölte velünk, hogy akkor, amikor próbára teszi az embereket, minden nehézségben ad valamilyen könnyebbséget. Isten a következő sorokban mondja el ezt a jó hírt:

"Nos, a nehézség bizony könnyebbséggel jár. A nehézség bizony könnyebbséggel jár." (Korán, 94:5-6)

Amikor a Prófétára és a Koránban említett istenfélő emberek életére emlékezünk, az a meglepő, hogy bármilyen nehéz helyzettel találkoznak is, Isten mindig adott nekik valami könnyebbséget. Isten Mindent Legyőző tulajdonságával, minden út során könnyebbséget tár fel.

A Korán szép példákat mutat be azokról a hívőkről, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, és útra kellett kel niük a sok erőszak miatt, amit ellenük elkövettek, mialatt ők

Isten nevében harcoltak. Ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk a munkahelyüket, a házukat, a kertjüket, az összes vagyontárgyukat, és el kellett vándorolniuk idegen földekre, amelyet egyikük sem ismert. Ha ezt egy kívülálló szemével nézzük, valóban nehéz helyzetnek találjuk. Azonban a Korán 4. szúrájában Isten azt tudatja velünk, hogy a kivándorló hívők számára Isten könnyebbé tette ezt a helyzetet és megáldotta őket:

"Ki elvándorol Allah útján, a földön sok tágas menedékre lel. S ki házából kijön Allahhoz, és az Ő Hírnökéhez menekülvén , majd utóléri őt a halál, hát bére Allahra esik (hárul). Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes." (Korán, 4:100)

Isten beváltotta a Prófétánk idejében élt hívőknek tett ígéretét. A Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai, akik nem tartották fontosnak az evilági javakat, és akik önzetlenül alávetették magukat bármely nehézségnek Isten nevében, jó ellátást kaptak és Isten a legjobb szállást adta nekik, amit csak lehetett. Munkájukat könnyebbé tette más emberek munkájánál. Ez a könnyebbség és kegyelem, amelyet a Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai kaptak, meg van említve a Koránban:

"És emlékezzetek vissza, amikor még kevesen voltatok és gyengeségetek miatt elnyomtak benneteket a földön, és amikor félnetek kellett, [ne]hogy elragadjanak benneteket az emberek! Ő akkor menedéket nyújtott nektek, megerősített benneteket az Ő segítségével és [mindenféle] jóval látott el titeket, hogy talán majd hálásak lesztek." (Korán, 8:26)

Más próféták életéből vett példák is mutatják, hogy Isten a hívők számára milyen könnyebbséget adott.

Például József próféta (béke legyen vele) életének sok-sok történetét is nyilvánvaló példának hozhatjuk fel annak alátámasztására, hogy milyen könnyebbségek mutatkoztak a nehézségek idején. Miután testvérei kútba vetették, József prófétát (béke legyen vele), egy karaván találta meg. Azok, akik megtalálták József prófétát (béke legyen vele), eladták rabszolgának a vezír (miniszter) számára. Röviddel az után Józsefet igazságtalanul megvádolták, és börtönbe vetették, pedig nem tett rosszat. József életének ezen eseményeit szemlélve első pillantásra úgy tűnik, nehéz élete lehetett. Ám Isten megjutalmazta őt, mert mindig jó erkölcsű és hálás volt, s a nehézségek között is könnyebbséget adott neki. Annak ellenére, hogy Józseffel ilyen sok rossz dolog történt, felküzdötte magát, és a kincstár vezetőjének nevezték ki, majd fontos miniszter lett belőle.

Isten mindig támogatja a hívőket. Ez abból is látszik, hogy Mózes próféta is könnyebbséget tapasztalt a nehéz helyzetekben. Amikor Mózes próféta a valaha élt legkegyetlenebb ellenséggel, a Fáraóval küzdött, Isten segítségével és támogatásával felül tudott kerekedni rajta. Amikor Mózes úgy fohászkodott Istenhez, hogy adjon neki egy testvért segítőként, Isten válaszolt a fohászára és elküldte neki Áront. Ezen kívül Mózest különleges és csodálatos képességekkel is felruházta, Isten képessé tette őt arra, hogy legyőzze a Fáraó

varázslóit. Mózes próféta nem feledte még a legnehezebb és leginkább próbára tévő időszakban sem, hogy Isten segítsége a hívőkkel van. Amikor a Fáraó hadserege üldözte őt, és a Vörös-tenger elzárta előttük az utat, Mózes próféta emlékeztette társait arra, hogy Isten segítsége mindig velük van, és hogy Isten meg fogja mutatni nekik a kiutat.

"Nem! - mondta ő. - Velem van az én Uram! Vezérelni fog engem. És Mi azt sugalltuk Mózesnek: "Üss a botoddal a tengerre!? És széthasadt az, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatalmas hegy. És hagytuk, hogy a többiek közeledjenek oda. És megmentettük Mózest és mindenkit, aki vele volt. Aztán vízbefullasztottuk a többieket." (Korán, 26:62-66)

Egy másik példa ennek illusztrálására a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) életéből való, ez akkor történt, amikor a hitetlenek üldözték a Prófétát, aki egy barlangban rejtőzött el egy másik hívővel. Az, hogy amikor a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) életét fenyegették a hitetlenek, mindig volt vele egy hívő, aki támogatta a Prófétát, újabb szép példája annak, hogy hogyan könnyíti meg Isten könnyebbségekkel a nehézségeket.

"Ha ti nem segítetek neki [Allah segíteni fog] hiszen Allah már akkor segített neki, amikor a hitetlenek elűzték őt [Mekkából] másodmagával. [Emlékezzetek arra], amikor ők ketten a barlangban voltak [és] amikor ő azt mondta társának: "Ne csüggedj el! Allah velünk van." Allah ekkor leküldte reá a sakínáját és seregekkel segítette meg őt, amelyeket ti nem láttok. És a hitetlenek szavát a legmélyebbre utasította, amíg Allah szava a legmagasztosabb. Allah hatalmas és bölcs." (Korán, 9:40)

Valójában, ha az ember a maguk mélységében szem léli a dolgokat, és a dolgok belső értelmét kutatja, megfigyelheti, hogy Isten hogyan könnyíti meg minden pillanatban az ember életét. Akik észreveszik ezt a realitást, azok az Istenfélők, akik Isten kezébe helyezik a sorsukat, és akik tudják, hogy ha találkoznak is nehézséggel, ez a sorsuk, és akik hű ek Istenhez, s akik tudják, hogy Isten az ő jóakarójuk, s akik mindig Isten által vannak vezéreltetve. Isten a Korán egyik ájájában erről azt mondja, hogy az ilyen embereket Isten akkor szórja teli áldással, amikor ők azt a legkevésbé várják, és könnyebbé teszi feladatuk teljesítését.

"Ha az (asszonyok) elérték a kiszabott (várakozási) idejüket, akkor vagy tartsátok meg őket megfelelő módon, vagy váljatok el tőlük megfelelően. És kérjetek föl magatok közül két - igazságosságáról ismert - tanút tanúságtételre, és tegyetek tanúságot Allah színe előtt! Intés ez annak, aki hisz Allahban és a Végső Napban. Aki féli Allahot, annak Ő kiutat talál, és onnan gondoskodik róla, ahonnan nem is számít rá. Aki Allahra hagyatkozik, annak Ő elégséges. Allah eléri a szándékát. Allah mértéket szabott mindennek." (Korán, 65:2-3)

"A tehetős tehetsége szerint fizessen! Akinek pedig pontosan kiméretett az ellátása, az annak megfelelően fizessen, ahogyan Allah adott neki! Allah nem követel többet senkitől, mint amennyit adott neki. Allah könnyebbséget fog adni a nehézség után." (Korán, 65:7)

Isten elmondja nekünk a Korán ájáiban, hogy Ő meg könnyíti a dolgokat azok számára, akik őszintén meghajtják magukat Isten parancsai előtt. Azok, akik hisznek ebben, sohasem mutatnak gyengeséget a nehézségek során. A Korán 94. szúrájában Isten azt a jó hírt közli velünk, hogy minden szenvedésben lesz könnyebbség, és Ő az, aki felemeli az emberek válláról a terheket.

"Nem tártuk-e ki a kebled, s vettük-e le rólad a terhet (vétket), mely hátadat nyomta? S növeltük-e a hírneved? Nos, a nehézség bizony könnyebbséggel jár." (Korán, 94:1-6)

 

 

 

Isten az angyalai által küld segítséget 

Isten különbözőképpen segíthet a hívőknek. Ezek közül egy lehet az, ha Isten angyalokat küld a hívőknek, amikor szükségben vannak. Isten a Koránban értesít bennünket az egyik ilyen segítségről, a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) idejéből:

"[Említsd meg,] amikor azt mondtad a hívőknek: "Talán nem lesz elegendő számotokra, ha az Uratok háromezer angyallal támogat benneteket, akik [az égből] küldetnek le [hozzátok]?" [De elegendő], sőt ha kitartók és istenfélők lesztek, még ha azonnal is jönnek ellenetek, Uratok akkor is megsegít benneteket ötezer megjelölt angyallal. Allah csupán azért tett így, hogy örömhír legyen számotokra, és megnyugvást leljen a szívetek. Ám a győzelem csakis Allahtól, a Legyőzhetetlentől, a Bölcstől ered." (Korán, 3:124-126)

Más ájában Isten megmutatja, hogy Ő olyan seregekkel segít a hívőknek, amelyeket azok nem is láthatnak:

"Ti hívők! Emlékezzetek Allah kegyére, melyet irántatok tanúsított! [Emlékezzetek arra], amikor csapatok jöttek hozzátok, Mi pedig [pusztító] szelet és [égi] csapatokat küldtünk rájuk, amelyeket ti nem láttatok. Allah átlátja azt, amit cselekesztek." (Korán, 33:9)

Isten tudatja velünk, hogy a hívők mindig győzedel meskednek, és ez igen bátorító ígéret a hívők számára. De van egy másik figyelemreméltó dolog: minden támogatás Istentől származik, és kétségkívül Ő Minden Hatalom Birtokosa. A hívők tudják, hogy ez az igazi győzelem, és hogy a segítség igazándiból Isten kezében van. A hívők sohasem felejtik el, hogy azok az angyalok, akiket Isten a hívők megsegítésére küld, meg vannak említve az Isten által előre leküldött jó hírekben. Ezekben szó van arról, hogy Isten segítsége és támogatása angyalain keresztül nyilvánul meg. Teremtőnk erről a Koránban így szól:

"[És emlékezzetek arra], amikor segítségért fohászkodtatok az Uratokhoz! És Ő meghallgatott benneteket, [mondván]: "Meg foglak segíteni benneteket ezer angyallal - szorosan egymás mögött." És Allah csupán azért rendelkezett így, hogy örömhír legyen [az számotokra] és nyuga lom töltse el szíveteket! A győzelem egyedül Allahtól jön. Allah hatalmas és bölcs." (Korán, 8:910)

Azok hívők, akik tudják, hogy Isten annak segít, aki nek akar, és úgy, ahogy csak akar, sohasem veszítik el Isten iránti bizalmukat, és meg tudják őrizni nyugalmukat még a legnehezebb, és valóban legnagyobb megpróbáltatást jelentő helyzetekben is. Ebben az elmeállapotban élik le életüket s ez a spirituális értelemben vett legjobb élet, amit élni lehet.