|
Készült Bediüzzaman Said Nursi A rövid szavak c. könyve alapján Az első szó
Biszmillah
Jelentése "Isten nevében". Ez a szó olyan áldott, kimeríthetetlen kincstár, hogy végtelen tehetetlenségedhez és szegénységedhez végtelen kegyelemmel és hatalommal fordul. Az az ember, aki úgy tesz valamit, hogy előtte kimondja e szót, olyan, mintha egy legyőzhetetlen hadsereg tagja lenne. Nem fél senkitől, a hatalom nevében beszél, cselekszik és győz le mindent.
Minden élőlény mondja ezt a szót: A fák, növények Isten nevében nőnek és adnak nekünk táplálékot. Az állatok is Isten nevében adnak nekünk húst és tejet.
Hát mi is csak Allah nevében adjunk és fogadjuk.
Allah kegyeiért és áldásaiért csupán három dolgot kér viszonzásul:
 Megemlékezést (Ha hozzákezdesz valamihez, kezdd ezzel "Biszmillah"!) Hálát (Befejezéskor mondd "Hamdulillah"!) Gondolkodást (Jusson eszedbe, hogy minden kegy, bőség, csoda, műalkotás az Úr ajándékai.)
A második szó
Hogyan hordozza a hit a paradicsom magjait, a hitetlenség pedig a pokol magjait
A hitetlen ember: Rossz erkölcsű és gondatlan. Neki a világ csupa gyász és fájdalom. Számára minden élőlény árva, nem kötődnek sehova és a halál és az elválás csapásai alatt zokognak. A hegyek, óceánok mind hatalmas, félelmetes holttestek. A hitetlenségből rengeteg kínzó téveszme születik.
A hívő ember: Felismeri és elfogadja Allahot. A világban minden és mindenki az Ő nevét ismétli és Neki engedelmeskedik. A születés olyan, mint a besorozás egy hadseregbe, hogy nekilássunk kötelességeinknek. Ha ezt elvégeztük, akkor elbocsáttatunk egy boldogabb világba, hogy helyünket újak vegyék át.
A biztonság és üdvösség egyedül az Iszlámban és a szilárd hitben található meg. Ezért kellene folyamatosan azt ismételgetnünk, hogy "Allahnak legyen hála az Iszlámért és a tökéletes hitért"
A harmadik szó
Minden haszon és boldogság az imából származik
Minden erény forrása az Allahba vetett hit és ima, és minden rossz tulajdonság forrása a tévelygés. Imáinkban megújítjuk szövetségünket Allahhal, Nála keresünk menedéket, Belé vetjük bizalmunkat, Rá hagyatkozunk. Megerősítést kapunk minden rossz ellen, és tökéletes magabiztosságot kapunk. Az ima az örök boldogság kincstárához vezet.
Legyünk hát Allah katonái, és adjunk hálát neki, amiért muszlimok lehetünk!
A negyedik szó
Az életet örökkévalóvá teheted az ima segítségével
A nap egyetlen órája elegendő az öt ima elvégzéséhez, a rituális tisztálkodással együtt. Mekkora veszteséget okoz magának, aki napi huszonhárom órát áldoz a múlandó evilági életnek, de nem hajlandó egyetlen órát áldozni arra, hogy elnyerje a végtelen hosszú életet a Túlvilágon. Ezen kívül a szí v, a lélek és az elme is hatalmas könnyebbséget talál az imában, és a testnek sem megerőltető. Ha megfelelő szándék mellett hajtjuk végre az imáinkat, akkor minden más cselekedetünk is imává lesz, így egész életünk tőkéjét átvihetjük a Túlvilágra.
Az ötödik szó
Alapvető kötelességünk: az imádat
"A kötelező imák a vallás oszlopai."
Allah teremtette, ajándékozta nekünk, táplálja és tartja fenn az életünket. Ellátásunk nem a saját erőnkből és akaratunkból történik, hanem tehetetlenségünk és másra utaltságunk által. Bizonyíték erre, hogy a legkiszolgáltatottabb lények is zavartalanak az ellátásban: a halak a vízben, vagy a férgek a gyümölcsökben, és a legtörékenyebb, leggyámoltalanabb élőlények kapják a legfinomabb ételt: a csecsemők és az állatok kicsinyei. Ha Allah konyhájáról várod az eledelt, akkor imádkozz és ne légy mások terhére. Továbbá az emberi természetből és spirituális tulajdonságokból kitűnik, hogy az ember imádságra lett teremtve, hiszen hatalmunk egyenlő a nullával, de a tudás, szükségletek, lelki élet terén egyeduralkodó minden teremtmény felett. A Túlvilág legyen a célod, amihez az evilágot csak eszközül használod.
A hatodik szó
Az embernek adott bizalom
"Bizony, Allah megvette a hívőktől életüket és vagyonukat, hogy a Paradicsom az övék lehessen."
(Korán 9:111)
Ebből az üzletből ötféle nyereséged származik:
1. A múlandó tulajdon örökkévalóvá válik.
2. A Paradicsomot kapod cserébe.
3. Minden tagod és érzéked ezerszeresére növekszik majd. Az intellektusod nem terheli gyenge személyiségedet szomorúsággal, félelemmel, hanem egy talizmánná válik, ami a teremtés kegyelmének és bölcsességének kincstárát nyitja. A szemed nem a múlandó szépséget látja majd, hanem a létezés nagy könyvét olvassa és az Isteni művészet tanúja lesz.
4. Az ember gyenge, de az élet nehézsége végtelen rajta. Tehetetlen, de igénye rengeteg. Ha nem veti minden bizalmát Allahba és nem támaszkodik Rá, akkor lelke folyton háborogni fog, a sok fájdalom és szomorúság vadállattá változtatja majd.
5. Az ima és a dicsőítés jutalma megadatik majd a legnagyobb szükség idején, a Paradicsom gyümölcseinek formájában.
De ha nem fogadod el ezt a szerződést, akkor ötszörös veszteség ér:
1. Minden, ami és aki fontos neked egyszer eltűnik és te ott állsz majd üres kézzel és hatalmas fájdalommal.
2. Büntetve leszel a bizalom elárulásáért, és amiért a legértékesebb eszközöket a legérdemtelenebb célokra használod.
3. Az ember értékes tulajdonságait az állatoknál alacsonyabb szintre alacsonyítja, és ezzel megsérti Allah bölcsességét.
4. Egyedül maradsz gyengén az élet minden terhével.
5. Eltorzítod Allah gyönyörű ajándékait, az intellektust, szívet, szemet, nyelvet, amiket azért kaptál, hogy megalapozd velük a Túlvilági életed.
"Uram, bocsásd meg hibáinkat, és fogadj el minket szolgáidul! Tegyél minket birtokod biztos őrzőivé, amíg eljön az Idő, amikor visszaveszed tőlünk azt. Amin."
A hetedik szó
Hogyan világítja meg a hit az öröklétbe vezető utat
Az embernek két nagy sebe van. Az egyik a végtelen tehetetlensége, a másik a határtalan szegénysége. Ezekre azonban adatott két gyógyszer is.
Az egyik gyógyszer az Allahba vetett bizalom és a türelem, a másik gyógyszer pedig a hála, elégedettség, fohász és az Úr kegyelmére való támaszkodás.
Az örökkévalóságon túli útra nem lehet másképp fényt és útravalót szerezni, csak úgy, ha engedelmeskedünk a Korán parancsainak és betartjuk tiltásait. A tudomány, filozófia, művészet mit sem ér azon az úton. Azok fénye nem világít a sír kapuján túlra.
"Ó Allah, világosítsd meg szívünket a hit és a Korán fényével. Tégy minket gazdaggá az Irántad való vággyal, és ne szegényíts el minket az Irántad való vágy hiányával.
Szabadíts meg minket a saját erőnktől és hatalmunktól, és add, hogy a Te erődben és hatalmadban keressünk menedéket. Tégy minket azok közé, akik Beléd vetik bizalmukat, és ne bízz minket saját magunkra. Védelmezz minket a Te védelmeddel. Kegyelmezz nekünk, és kegyelmezz minden hívő férfinak és minden hívő nőnek. Adj áldást és békességet vezetőnknek, Mohamednek, és minden barátjának, családtagjának és testvéreinek a próféták és a küldöttek között, és az angyalaidnak is, és minden igaz szolgádnak. Amin."
A nyolcadik szó
Az igaz vallás természete és értéke
Aki a múlandó evilági életet teszi meg cselekedetei okának és céljának, az valójában a Poklot éli meg, még ha úgy is tűnik néha, mintha az a Paradicsom lenne. De aki minden szándékával és komolyságával az örök élet felé fordul, az mindkét világban elnyeri a boldogságot. Bármilyen nehéz is legyen neki az evilági élet, elviseli türelmesen, és hálát ad érte, mivel a Paradicsom várótermének tekinti.
"Ó Allah, tégy minket a boldogság, a biztonság, a hit, a Korán népe közé! Amin."
A kilencedik szó
Az életet örökkévalóvá teheted az ima segítségével.
"Hát dicsérjétek Allahot amikor leszáll az este és amikor eljön a hajnal, mert Őt illeti minden dicséret az egekben és a földön, és a nap végén is, és délben."
(Korán 30:17-18)
Az ima során szívünkkel, szánkkal, testünkkel magasztaljuk, dicsőítjük Allahot és így adunk Neki hálát. Csodálattal leborulunk az Isteni tökéletesség, hatalom, kegyelem előtt. Belátjuk tehetetlenségünket, szegénységünket. Beismerjük hibáinkat és bocsánatot kérünk értük. Kinyilvánítjuk szükségleteinket. Ahogy az ember a nagyvilág kicsinyített mása, úgy az Al-Fatiha szúra a Korán fényes összefoglalója, a kötelező imák pedig az összes teremtmény imádságainak számtalan árnyalatát jelképezi. Allah hatalmas óráján a napok a másodpercek, az évek a percek, az emberöltők az órák, a világ korszakai a napok. Ezek egymást példázzák, egymásra emlékeztetnek.
Például:
Fajr: kora tavasz, a teremtés első hat napja (Feltámadás az isha után).
Ekkor segítséget és sikert kérünk azokhoz a dolgokhoz, melyek az előttünk álló napon várnak ránk.
Dhuhr: nyárközép, ifjúság, ember teremtése.
Ekkor a napi munka hajszájában egy pillanatra magunk mögött hagyjuk az érzéketlen világot, megszabadulunk a nyomástól, és lelkünk egy kis pihenőt tart.
Asr: Ősz, öregség, az Utolsó Próféta (Allah áldja meg és adjon neki békességet)ideje. Maghrib: Elmúlás, az ember halála, a világ pusztulása a Feltámadás előtt. Isha: A sötétség világa. Az emberek létezésének a nyomai is eltűnnek, lezárja a világot, a próbák színhelyét, hirdeti Allah hatalmas tetteit.
Ekkor fájdalmainkat Allah elé öntjük, és történjék bármi is, elalvás előtt (ami a halálra hasonlít) elvégezzük az utolsó előírt ima kötelességünket. Így az Őneki tetsző módon zárjuk le napunkat.
?Dicsőség Neked! Nincs semmi tudásunk, csak az, amit Te tanítottál nekünk, bizony, Te vagy a Mindent Tudó, a Legbölcsebb.?
(Korán 2:32)
A huszonegyedik szó első állomása
Az ima szükségessége
Ha úgy érzed, hogy a napi öt ima túlzás, unalmas és fárasztó, akkor olvasd el a következőket!
Első figyelmeztetés:
Mi arra a garancia, hogy élni fogsz jövőre? Vagy akárcsak holnap? Ha rádöbbensz, hogy az élet milyen rövid, akkor nem untatna, hanem izgalmasnak és örömtelinek tartanád azt a napi egy órát, amit az imákra szánsz, hogy elnyerd az örök élet valódi boldogságát.
Második figyelmeztetés:
Minden nap eszel, iszol, alszol, lélegzel, mégsem unod meg, mert ezek a tested állandó szükségletei. Így azonban az imádkozásnak sem szabadna unalmat okoznia, hiszen ez a lelked szükséglete. Ebben a fullasztó sötét világban lelkünk csak az ima ablakán keresztül vehet szabad lélegzetet.
Harmadik figyelmeztetés:
A tegnap már a múlté. A tegnapi problémákból mára már kegyelem lett, a nehézségekből áldás, a küszködésből jutalom. A holnapi nap pedig még el sem jött. Tehát ne gondolj a tegnapi és holnapi ima esetleges fáradalmaira, csak a maira, mely kellemes, magasztos és jutalma óriási. Három dologban pedig légy türelmes: az imában, a bűntől való tartózkodásban és a nehézségekkel szemben.
Negyedik figyelmeztetés:
Eredménytelen az imádkozás? Nem éri meg a belé fektetett fáradságot? Ha kételkedsz az ima ígéreteiben, kicsinyled ajándékát, kedvtelenül, vonakodva végzed el, akkor rettentő büntetést érdemelsz. Ezen a világon a legnehezebb munkát is elvégzed a törvénytől és börtöntől félve, de nem végeznél el egy ilyen könnyű szolgálatot az örök pokoltól tartva?
Ötödik figyelmeztetés:
Azért nem imádkozol, mert nincs időd? Túl sokat dolgozol és küszködsz a megélhetésért? Talán csak ennek a világnak lettél teremtve, amiért minden idődet erre pazarlod? Minden állatnál felsőbbrendű vagy, de magadról még annyira sem tudsz gondoskodni, mint a legutolsó veréb. A legfontosabb kötelességed nem az, hogy dolgozz mint egy állat, hanem hogy emberi lényhez méltóan az igazi, az eljövendő élet megszerzésén fáradozz.
Ne feledd: A tegnap már elmúlt és a holnap talán nem jön el. Csak a ma a biztos. Áldozz hát egy órát az imára. Minden nap egy új világ, és ha ezt imádkozás nélkül töltöd el, akkor az a nap ellened fog tanúskodni a Másik Világon. De ha megtartod az öt imát, akkor világodat egyszeriben fény tölti el, mintha ezek az imák lámpások lennének, melyeket szándékoddal gyújtasz meg, így oszlatván el a világ sötétségét.
"Allah az Egek és a föld fényessége"
(Korán 24:35)
A tizennegyedik szó végkövetkeztetése
Az élet múlandósága
"Az evilági élet csak hamis megnyugvás"
(Korán 30:17-18)
Ha édesnek találod az evilági életet és megfeledkezel a Túlvilágról, akkor struccként homokba dugod a fejed. Ha valaki látókörét kizárólag erre a világra korlátozza, akkor hatalmas örömet változtat hatalmas fájdalommá. Emberhez méltóan tekints hát a sírra, és nevess férfiasan a halál arcába.
A világ olyan eseményei, mint pl. a földrengés nem a véletlen műve. Ezek mind a Bölcs és Kegyelmes parancsára történnek, hogy a hívők múlandó tulajdonát adomány szintjére emelje és így átvihessék a Túlvilágra. Vezeklés ez bűneikért, amiért nem hálásak Allah ajándékaiért.
Pokolra fogja taszítani a társítókat, azoknak pedig akik hálásak, azt mondja majd: "Gyertek és lépjetek a Paradicsomba."
A csodálatosság jeleiből
Imádság: a boldogság felé vezető út
"Emberek! Imádjátok Uratokat, Aki megteremtett benneteket és az előtettek valókat,hogy megtanuljátok félni Allahot, aki a földet pihenőhellyé tette számotokra, az eget pedig boltozattá,és esőt bocsátatott alá az égből, és általa különféle gyümölcsöket és magvakat teremtett ételetekül. Tehát most, hogy már tudásotok van, ne társítsatok Allah melé."
(Korán: 2:21-32)
Bizonyítékok arra, hogy az ima a világi boldogság elérésének eszköze:
Az Isteni rendelések megerősítése és kibontakozása (melyek megalapozzák és biztosítják az engedelmességet és alávetettséget Allah parancsai és tiltásai iránt) csak ismételt és folyamatos imával lehetséges. Az ima a gondolatokat a Teremtő felé fordítja. Az engedelmesség és alávetettség pedig a világmindenség tökéletes rendjébe illeszti a szolgát. Az embernek be kell tartania az Isteni törvényeket, hogy ne zúzzák össze a világ különböző szintjei szerkezetének fogaskerekei, azáltal, hogy normális mozgásukkal ellentétesen próbál haladni. Rengetek világi kötelesség nehezedik egyetlen emberre. Az az ember, aki nem tartja be az Isteni törvényeket, teljesen elhanyagolja ezeket a kötelességeket. Az Iszlámban az ember az ima segítségével erős kapcsolatot és szoros köteléket alakít ki minden más muszlimmal. Ez pedig törhetetlen tesvériséget és igaz szeretetet eredményez.
Az ima a személyes fejlődés és tökéletesedés kiváltó oka. Az ember fizikailag jelentéktelen, de kifinomult lélekkel rendelkezik. Lehetőségei, vágyai, reményei, különös természete van. Rendelkezik erővel is, mint pl. a düh vagy a szenvedély.
Az ember nemes lelke az ima eredménye. Az ima fedi fel és fejleszti képességeit, tisztítja meg vágyait, váltja valóra reményeit. Az ima adja és rendszerezi ötleteit, korlátozza dühét és szenvedélyét és távolítja el természetének rozsdáját. Az ima a legkifinomultabb kapcsolat a szolga és a Teremtő között.
Emlékeztető:
Az ima lényege a komoly szándék. És a komoly szándék azt jelenti, hogy az ember kizárólag azért imádkozik, mert az parancsoltatott neki. Ha valami más előnyt vagy indokot tesz meg imájának okául, akkor az az ima érvénytelen. A remélt előnyök csak bátorításul és ösztönzőként szolgálhatnak, de nem lehetnek az ima okai.
|